Zeffer András - Horváth Attila:
Szárnyakon szédülő  

Hívtam a doktort, ha épp erre jár,

nézzen meg engem. Sok minden fáj.

Hívtam a doktort, és hívtam egy nőt.

Gyógyítson rajtam, aki itt van előbb.

Szigorú, szomorú, szakadt napokat éltem át.

Már nem is gondolnád,

hányszor gondoltam rád.

Láttam az istent. Munkában volt.

Javít egy rosszon. Elront egy jót.

Ültünk a pultnál. Fáradtnak tűnt.

Azt mondta, jó neked. Nekem nem sikerült.

Szigorú, szomorú, szakadt napokat éltem át.

Csak néha, egy sör mellett álmodom,

hogy rendbe jön a világ.

Szárnyakon szédülő,

mindig álmokat kergető.

Látod, ilyen is voltam.

Látod, ilyen is voltam.

Száradó, széteső,

mindig igazat kérdező.

Látod, ilyen is voltam.

Látod, ilyen is voltam már.

Száz éves múltam. Szakállam nőtt.

Már nem is számolom a zajló időt.

Hívtalak téged. Foglalt a szám.

Már üzenet sincsen a sípszó után.

Szigorú, szomorú, szakadt napokat éltem át.

Bárcsak valahogy elmondanád,

hogy a jó a több, nem ami bánt!

Szárnyakon szédülő,

mindig álmokat kergető.

Látod, ilyen is voltam.

Látod, ilyen is voltam.

Száradó, széteső,

mindig igazat kérdező.

Látod, ilyen is voltam.

Látod, ilyen is voltam már.

Szárnyakon szédülő,

szétszórt kincseket felszedő.

Látod, ilyen is voltam.

Látod, ilyen is voltam.

Száradó, széteső,

fáradt szavakban elvesző.

Látod, ilyen is voltam.

Látod, ilyen is voltam már.