|
"...Az orvosaim nagyszerű EMBEREK , így bátran vágok neki az előttem álló hónapoknak , amikor is a testvéremtől nyert csontvelői őssejteket transzplantálják át az én szervezetembe . A leukémia az eddigi kezelések hatására eltünt a véremből , de az orvosok szerint a csontvelőtranszplantáció az egyetlen megoldás , hogy soha többet ne térjen vissza . Ez egy igen misztikus (és nem kevésbé veszélyes )dolog . Arra gondoltam , hogy ezalatt az idő alatt (amikor erőm engedi) egy internetes naplóban beszámolok Nektek , hogy mi is történik velem ... (2006.okt.) Kórházi napló: 2007. márc 15-ig
| |
 |
Megszenvedtem érte... |
Budapest 2009.június.30.Legutóbbi, közel kilenc hónappal ezelőtti bejegyzésemben ezt írtam:.... “Alig várom, hogy nov.3.-a legyen, mert akkortól élesben, már magyar szöveggel énekelhetnek a stúdióban. Amikor a demóra énekeltek próbaképp egy-egy sort... el sem tudjátok képzelni milyen érzés! Tunyónak különösen tetszik az egyik lassú dalom, amit én is neki szántam.. olyat énekel benne.. Jaaaj!! ...Dec. 15.-étől meghallgathatjátok, hogy mire vagyunk még képesek így együtt ! Nem fogtok csalódni!!”
...aztán minden megváltozott egy tragikus baleset miatt. 2008. nov.3.-án Tunyó már nem tudott a stúdióban énekelni... akkor már kómában feküdt a kórházban. Nekem 2006-ban négy napot jósoltak az orvosok...neki csak egy éjszakát...aztán kilenc nap múlva elment...
2008. november 9.-én meghalt Tunyogi Péter.
Halála sokkal nagyobb veszteség, mint ami szavakkal kifejezhető volna.
Utolsó fellépése éppen az én 50. születésnapi koncertemen volt. Vidáman, viszonylag jó erőben énekelt egy fantasztikus közönség előtt! Aki ott volt, biztosan jószívvel emlékszik majd arra az estére. Egy kedves rajongótól, a saját bőrdzsekijéből készített emlékkönyvet kaptam, amibe a jelenlévők írtak mindenféle jókívánságokat. Tunyó ezt írta: "Most vagyunk igazán egységesek, úgy érzem, most a világot is megválthatjuk így együtt!" FOTÓK... Ekkor a könyvem kézirata készen állt, de gondoltam, szép lezárás, ha még a szülinapi buliról kerülnek bele képek. Az utolsó mondatokat épp az 50. születésnapomon írtam, okt. 29.-én. Még azon a napon leadtam a kiadónak. Aztán nov.1.-én késő este épp lefekvéshez készültem, amikor a mentőből hívtak, hogy adjak meg néhány adatot Tunyóról, mert baleset érte... Azonnal indultam a kórházhoz, egyidőben értem oda a mentővel. Péter ekkor még megismert, beszélt hozzám. Értesítettem a családját, segítettem az ápolóknak, elkisértem a CT-re, majd azonnal vitték a műtőbe. Már a fiával izgultuk végig a jó pár órás műtétet. Amikor kihozták, tudtam az orvossal beszélni, aki sajnos semmi jóval nem bíztatott, sőt azt mondta, örül, ha a reggelt megéli...
Aztán hetekig kétségek között voltunk, hogy egyáltalán folytassuk-e nélküle a Mobilmániát. A CD zenei alapjai már készen voltak, de az, aki az egészet legjobban várta, már nem volt velünk. A kiadónál, a szerződéskötésnél Tunyó volt az, aki azt mondta, nagyon jót fogunk csinálni, mert lehet, hogy ez lesz az utolsó lemezünk...még saját szerzeményt is hozott, de a többi is nagyon tetszett neki. Jött, dolgozott velünk együtt, hogy minél jobb legyen..... aztán úgy döntöttünk, hogy évvégéig lejátszuk a lekötött koncerteket és azidő alatt eldől, hogy hogyan tovább. Tunyó nagyon boldog volt a Mobilmániában, mindenhol hisztérikus rajonggással fogadtak minket és óriási sikereink voltak. Örülök, hogy élete utolsó hónapjait megszépítette ez a zenekar, ezek a fellépések.
Novemberben aztán belevetettem magam a munkába... koncertek mellett intéztem a könyvem nyomdába kerülését, megjelenését, a Mobilmánia CD stúdiómunkálatait, forgalmazását... és amit már régóta terveztem, a már korábban videókazettán megjelent TRB koncertet kiadtuk DVD formában is.
  
A Mobilmánia koncertekre addig a felhőtlen vidámság, jókedv és öröm volt jellemző. Azt hiszem, egyikünk sem érezte még ilyen jól magát színpadon, mint addig, még együtt voltunk mindannyian... aztán ez Tunyó elvesztésével nagyon sokáig megszünt... de végül úgy döntöttünk, megyünk tovább! Mert ahogy Tunyó több százszor énekelte egyik szerzeményemben: "...nem tudok mást, csak ezt a zenét..." És megbeszéltük, hogy velünk lesz mindig! Akkor még nem tudtuk hogy hogyan, csak azt, mindenképp megőrizzük az emlékét... Azóta minden koncertünkön velünk énekel, a modern technika segítségével nem kevesebbre vállalkoztunk, mint hogy a stúdióban rögzített hangját élőben kisérjük. Így valóban ott van velünk, legalább a hangja, minden koncertünkön!
Budapest 2008.szept.30. Fel sem tünt, hogy több, mint egy hónapja nem írtam. Pedig történés az volt ! Az Agárdi nagy buli után kifejezetten jól esett a Nagytarcsai rockfesztivál. Mert ez a fesztivál még olyan igazi, régimódi... a szervezők szívvel-lélekkel csinálják, nem a hangfelszerelés és a színpadtechnika bemutatása a cél, itt még a közönség nem túrja az orrát, bármennyire is szétszakad a zenész a színpadon. Mert többnyire a fesztiválok olyanok, hogy a zenészek is csak kapkodják a fejüket, hogy micsoda technika, meg milyen profizmus, meg percre kiszámolva minden... és ettől veszíti el az egész a lényegét. Jobbnál jobb zenekarok jönnek-mennek (a zenekarvezető figyel, nehogy egy perccel is túl lépjék az időt), mikorra a zenész is és a közönség is belemelegedne, már mások vannak a színpadon... A koncert alatti konfokba behallatszik a szomszéd színpadról jövő muzsika... a közönség jön-megy, néha azt sem tudja, kit lát a színpadon...sőt sokszor nem is érdekli az egész. Ezért sok pénzt fizet és a zenekaroknak is sok pénzt fizetnek ezért... tehát mégiscsak szeretnünk kellene ezeket az óriási fesztiválokat, nekem valahogy mégis az olyanok a legkedvesebb bulik, mint pl. a gyömrői. Azt nagyon szerettem, pedig nem indult egyszerűen... Egy régi rajongó-barátunk szeretett volna Gyömrőn Mobilmánia koncertet szervezni. Persze még soha életében nem csinált ilyet.. összehozott valakivel, aki a kitűzött időpont előtt két héttel lemondta az egészet. Én már kihúztam volna a naptárból, amikor Laci azt mondta, ő akkor is megcsinálja! Az igazság az, hogy óránként hívott, menjek, talált helyet, aztán másikat... szinte naponta mentem Gyömrőre... Ennyit még nem jöttem-mentem előadás miatt, de olyan lelkes volt, aztán végül is nem volt haszontalan egyikünk fáradozása sem, mert nagyon jó koncert kerekedett! Egy helyi szervezet még anyagilag is megtámogatta az ötletet, így a közönség ingyen jöhetett. Cca. négyezer ember volt végül is kíváncsi a produkcióra. Itt nem volt kapkodás, mi is nagyon élveztük az egészet.
Gyömrői koncertképek...
Amitől még vidámabbak lehettünk azon az estén, mert óriási megtiszteltetés érte a Mobilmánia együttest: A világhírű EMI Music hanglemezkiadó lemezszerződést ajánlott nekünk, amit (bár több héten keresztül egyezkedtem velük) végül is a lehető legkedvezőbb módon írhattunk alá pár nappal a koncert előtt. Fotók az aláírásról... A lemezen 10-12 vadiúj dal lesz, amikből azóta már hét el is készült alapjaiban és Horváth Attila megkapta azokat a dalszövegek megírásához. Mindannyiunknak sok-sok lemeze jelent már meg, most mégis különös izgatottsággal álltunk neki. A zeneszerzésnél fontos, hogy kinek a torkára íródik a dallam... de itt most három zseniális torok van !!! És mind "vérprofi" ! Nekem mindíg Tunyó volt az etalon, neki már álmomban is tudom mi áll jól. És tudom, hogy ő is szereti a dalaimat. Vikidál Gyuszival most studiózom először. Nagyon fegyelmezett, és valami olyan erő van benne, hogy a mikrofonok beleremegnek a suttogásába is. Hatvanon túl is olyan hévvel dolgozik, ami a mai muzsikusoknál már el sem képzelhető. Ő is, mint én, ha belemerül észre sem veszi, hogy megy az idő. Szegény Tominak a fáradtságtól már piros volt a szeme, a hangerővel "kilúgoztuk" a fülét...persze csinálta amit kértünk, de ő nem ehhez szokott. Még nem. De dolgozunk rajta, ő pedig szivesen hagyja magát. Nagyon jófej, amellett, hogy jól is gitározik.(na és a mamája milyen kajákkal kényeztet minket!) Joci (Rudán) ő pont olyan, mint én voltam 5-6 évvel ezelőtt. Mindent megtesz azért, hogy menjen a szekér, minden porcikájával akarja, hogy jól sikerüljenek a dolgaink és óriási szive van, amellett Ő az, aki naponta felhív, hogy elmondja, mennyire tetszenek neki az új nóták.. és ez nagyon jó érzés. Alig várom, hogy nov.3.-a legyen, mert akkortól élesben, már magyar szöveggel énekelhetnek a stúdióban. Most, amikor a demóra énekeltek próbaképp egy-egy sort... el sem tudjátok képzelni milyen érzés! Tunyónak különösen tetszik az egyik lassú dalom, amit én is neki szántam.. olyat énekel benne.. Jaaaj!! ...Dec. 15.-étől meghallgathatjátok, hogy mire vagyunk még képesek így együtt ! Nem fogtok csalódni!!
Mialatt mi a zeneszerzéssel vagyunk elfoglalva, közben készül a lemezborító is, amihez fotókat készítettek... A kiadó szervezte a fotózást...egyikünknek sem szokatlan dolog, na de itt még stylist (!!!) is volt... aki eleinte próbálkozott mindenféle ötlettel, meg külső változtatásokkal, de aztán hamar feladta. Egy-két pólót, dzsekit még elfogadtunk, de a kendők-sálak..stb-nél már ő is belátta, hogy minket nem nagyon lehet stylist által (sem) megváltoztatni. Bajnokról pl. hiába készült ötven kép, tulajdonképpen mind egyforma... ugyanaz a beállás, ugyanaz a nézés, ugyanaz a mosoly... jobbról és balról. Talán használható fotók is készültek, de ettől függetlenül nagyon jól szórakoztunk is!
Képek a fotózásról...
Budapest 2008.aug.22.Hónapok óta szerveztem, terveztem az Erdélyi és az Agárdi koncertjeinket. Voltak szorongásaim, mert nem kevesebbre vállalkoztunk, mint két napon belül Erdély oda-vissza és Agárd...mindkét helyen RockBand és Mobilmánia koncert és mindkét helyen sok-sok emberre számítottunk.(de még így sem annyira, ahányan eljöttetek!) Remélem az orvosaim nem olvassák el, mert ezt nem csak megszervezni, de végigcsinálni sem volt semmi. A technikusaink már 6.-án bepakoltak a teherautóba és 7.-én hajnali 4-kor elindultak Zeteváralja felé. A teherautó még pár nappal előtte szervízben volt, mert mikor produkáljon valamit, ha nem ilyen hosszú út előtt.. de 15 órás zötykölődés után szerencsésen megérkeztek a gyönyörű helyszínre. A gyönyörűségéből persze ekkor még semmit nem láttak, mert egyrészt sötét volt, másrészt hulla fáradtak voltak. A megállapodás szerint kényelmes szállás kellett volna várja őket, de aki a szállást intézte volna, az egy kissé beitalozott, próbálták mobilon elérni, de minimális a térerő, kb. óránkét két percig lehet telefonálni. Így ott, a motorostalálkozó helyszínén egy hatalmas és csodaszép, DE félig kész házban kaptak matracokat... Ezidő alatt 7.-én reggel egy modern, kényelmes mikrobusz is elindult, a RockBand zenészeivel. Ők is végig kínlódták a maguk 15 órájukat, majd ők is szembesültek a szállás problémájával.. Hajnali kettőkor még küldtek egy SMS-t nekem, de itthonról sem tudtam senkit utolérni,azután már őket sem. Mi a Mobilmániásokkal 8.-án reggel találkoztunk és együtt mentünk ki Ferihegyre, ahonnan pontban délben indult a repülőnk Marosvásárhelyre. A konkrét utazás nekünk ötven perc volt. A repülés gyorsaságával és kényelmével. Igazán jó hangulatban telt el az a pár óra (várakozás és repülés) Tunyó (mint régen), most is retteg a repüléstől, ezt nem is titkolja(bár nem is nagyon tudná) Zavarában elhagyta az útlevél-ellenőrzésnél a mobiltelefonját (amikor már mindenki a telefon gazdáját kereste, ő állította, hogy nem az övé, majd a vámos a kezébe nyomta, mondván: Tunyó, szerintem a tiéd, de ha nem, akkor meg fogd és vidd... örült, hogy gazdagabb lett egy telefonnal, majd egy perc múlva felkiálltott, hogy ez az ő telefonja!) , ezután kiderült, hogy a beszállókártyáját otthagyta a röntgen kapunál... a repülés alatt csendben ücsörgött, csak néha kérdezte meg, hogy mikor vagyunk már ott... Aztán a Román beléptetésnél nem találta az igazolványát... hosszú túrás után a táskájában meglett. Az idő gyönyörű volt, Joe és Janek végig az ablakra tapadva nézték a felhőket és a tájat. Gyula olvasott én pedig végig ettem és videóztam az utat (amíg rám nem szóltak) A Marosvásárhelyi repülőtéren már várt minket az odarendelt mikrobusz, amivel 120 km-t kellett még utaznunk Zeteváraljáig. Akik ismerik az ottani utakat, azok nem csodálkoznak azon, hogy ezt a távot több, mint 3 óra alatt tettük meg. Székelyudvarhelyen pont belekerültünk a motorosok felvonulásába. Kénytelenek voltunk 10-15 percre kiszállni a buszból, ahol rögtön rajongók vettek körül minket. Rögtönzött dedikálás és beszélgetés után folytattuk az utat, a gyönyörű székelykapuk mellett. Minden ház előtt kinn ültek az emberek, várták a motorosok érkezését. Jó volt látni, hogy ünnepnap a környéknek ez az esemény, a fiatalok pedig mind készülődtek a koncertünkre. A szervezők szerint soha ilyen sokan még nem voltak ezen a helyen. A fogadtatás olyan, mint Erdély. Az emberek tiszták (belül is!) kedvesek, természetesek, őszinték és nagyon érzékenyek! Bizony-bizony potyogtak a könnyek. Szomorúságtól és az örömtől is ! Itt másképp játszottunk mi is... itt nem azt lesik, ki mit tud, nem hasonlítgatnak sem magyar, sem külföldi zenészhez, itt egyszerűen örülnek a daloknak, örülnek nekünk és örülnek egymásnak is. Szívből, tisztán jólérzik magukat. Mi pedig ugyanúgy, tisztán, "áthevülve" a szeretetüktől, zenélhetünk. Nagyszerű érzés! Koncert után bármennyire is percre pontosan beosztottam az időnket, bele kellett, hogy férjen fél óra dedikálás-találkozás. Kézfogások-mosolyok-fotók-régi emlékek felidézése, amiket nem feledünk mi sem. Aztán mikrobuszba be és irány Budapest! (a technikusok pedig megpakolták a teherautót és azután indultak egyenesen Agárdra!)
Fotók Erdélyből...
Terveim szerint délben kellett Pestre érkeznünk. És pontban délben szálltunk ki a buszból.Persze ehhez kellett a fantasztikus sofőrünk, aki három napig alig aludt valamit, és még így is türelmes volt velünk, sőt még volt ereje kedvesnek, humorosnak lenni. Közben persze sokszor megálltunk, beszélgettünk , a buszban filmet néztünk és hatalmasakat nevettünk. Mivel tartottuk a tervezett időt, mindenki haza tudott menni még egy rövid regenerálódásra, kora délután már indultunk az Agárdi PopStrandra. Ott már rendben állt a cucc,(fantasztikus teljesítmény a technikusainktól!!)rövid beállás után már engedték be a közönséget, akik pár perc alatt elfoglalták a színpad és a tó közötti részt. Nagyon sokan voltak, pedig délután még szakadt az eső. A koncert alatt hüvös volt, fújt a szél, de az esőtől megkíméltek minket az égiek. Annó RockBand bulinak indult, de gondolkoztunk Turbinával(a rendezővel), hogy hívjunk vendégeket...Tulajdonképpen ennek a bulinak a szervezése kapcsán alakult ki a MobilMánia zenekar ötlete. És itt volt, megvalósult és nagyon is életképesnek bizonyult. Soha nem érzett rajongás-féltés árad az emberektől felénk. Ez fontos buli volt, mert ez nem fesztivál, vagy ingyenes városi rendezvény volt (bár ma már ezekre sem egyszerű közönséget toborozni), ez két zenekar koncertje volt, aki ott volt, megvette a nem is olcsó jegyet, az minket akart látni-hallani. A visszajelzések szerint tetszett a közönségnek és mi is nagyon jól éreztük magunkat a színpadon, pedig nagyon fárasztó volt így ez a két-három nap.
Fotók Agárdról...
Budapest 2008.aug.5. Jó régen nem írtam, ezt már sokan magánlevélben jeleztétek is. Különféle levelek érkeznek ilyen hosszú hallgatás után: a legtöbben kedvesen aggódnak(nincs-e valami baj?) mások szó szerint jól lecsesznek...de így is mindenképp jó érzés, hogy figyeltek rám. Már nem is tudom, miről nem számoltam be nektek... voltak pl. bosszúságaim: Ellopták a bicajomat és a kicsi lányom bicaját (össze volt a kettő láncolva) :( A készülő DVD-vel pedig ami létezik technikai probléma , az mind előfordult. Amikor kijavították az egyik hibát, előkerült valami újabb... és ez így megy hónapok óta. Most itt van a kezemben a master anyag, de már félve teszem be a lejátszóba, mert nem tudni, mi okozhat még meglepetést. Volt már, hogy a gitárszóló tízszer olyan hangosan szólalt meg, mint a zenekar, volt, hogy a fotók kimaradtak...a felírat elcsúszott...a hang nem volt szinkronban a képpel..stb..stb. De ezek csak technikai malőrök, a felvett anyag NAGYON JÓ, nektek is biztosan tetszeni fog...hamarosan!
De azért mostanában is ”a jó a több, nem ami bánt“: A nagylányom átvette a diplomáját (tiszta ötössel), nekem a legkomolyabb immungyengítő gyógyszerem adagját felére csökkentették !! Floridából idén is megérkezett kedves barátom, aki nem kevesebbel, mint a világ egyik legjobb zsinór nélküli professzionális mikrofonjával lepett meg. (Shure Beta 87A, URH vevőegységgel) Amit a Siroki koncertünkön már ki is próbáltam ! (Vége az összetekeredett kábeleknek!!).....Előtte játszottunk a Rockmaratonon, ahol a koncert után másfél órán át dedikáltunk, találkoztunk ősrégi és fiatal arcokkal is... szép este volt! Már kezünkben a repülőjegy, 8.-án irány Erdély...szeretnénk felejthetetlen koncertet adni az ottaniaknak ! ÉÉÉSS: NYARALNI voltam sok-sok(15) év után! CSAK módjával tenger, óvatos lubickolás(orvosi engedéllyel!), meg napsütés...de a telefonom kikapcsolva, homokvár, fagyi vég nélkül, séta, család és N Y U G A L O M ! egészen addig, még haza nem értünk, aztán most minden megy tovább... persze ez így van rendjén, így jó!
Agárdon találkozunk...(koncert után lesz időnk közös fotózásra, beszélgetésre és dedikálásra is- hozzatok régi lemezeket, pólókat, fotókat...! de előtte még Erdély !
Budapest 2008.júni 15. Amiről még nem írtam Nektek, az egy nagyon fontos esemény volt az életemben. A 25. házassági évfordulónkat ünnepeltük májusban! A testvérem már karácsonyra két római repülőjeggyel lepett meg minket, természetesen arra a bizonyos májusi időpontra, így már eleve nem is terveztem mást arra a hétre, csak az utazásunkat. Most jártam először Rómában... Valahogy Budapest után engem nem nagyon tudott még egyetlen város sem lenyűgözni, most Rómának sikerült! Amellett, hogy a "kötelező" nevezetességek is bámulatosak és nem lehet két lépést tenni úgy, hogy ne csodálkozz rá valamire... és ráadásul valami olyan laza, vidám hangulata van... amit sehol máshol nem éreztem. Na és a lábam sem nagyon éreztem... ennyit még életemben nem gyalogoltam, mint azon a héten. Hetekig tudnék mesélni ...: a Colosseum, ahol érdekes módon a máskor harsány túristák is csendben, döbbenten bámulták az egykori "szórakozás" megmaradt emlékét... a Vatikán, ahol öt perc múlva már fel sem lehet fogni, annyi kincs van körülötted...és ez egész Rómára jellemző..., ahogy az is, hogy békésen tudnak ellenni a milliónyi bámészkodóval!
Mostanában több koncertre is kaptam meghívást, amikre el is mentem:Pl.: Egy érdekes Jazz és szimfonikus párosítás, fiatal tehetséges énekesnővel... itt leginkább a hangtechnikai megoldás tetszett. Jól tudott szólni a hegedű a réz fúvósokkal és a lábdobbal... nem egyszerű feladatokat oldott meg a hangmérnök! A koncert után ugyan legszívesebben felhívtam volna Vámos Zsoltot, hogy gitározzon pár percig egy centiről a fülembe...mert nekem a műsor kissé álmosító volt. A következő koncert a bécsi Bon Jovi volt, ahová a nagylányom kedvéért mentünk (aki egyébként holnap államvizsgázik... emiatt mindenki lábujjhegyen jár itthon és a porszívót tilos bekapcsolni, de jó lenne, ha a levegőt is halkabban vennénk...meg egyáltalán muszály nekünk most itthon lenni?...) Persze két hete a Bon Jovin még jól érezte magát, nem zavarta a hangerő és a tömeg sem. Jó kis rock buli volt, leszámítva, hogy a helyszín Bécstől 20km-re volt, (bár a jegyen Bécs szerepelt) és a kis falu lóverseny pályájára egy kis utacska vezetett, ezen kellett több tízezer(!!!) autónak, több mint százezer embernek eljutnia... Azzal kezdődött, hogy a Bécsből kivezető autópálya lebénult, szinte lépésben mentünk közel három órán keresztül!!!. Már attól féltünk, hogy a végére sem érünk oda, de szerencsére a szervezőkhöz is eljutott a hír, így a koncertet is jóval később kezdték. Na és a visszaút...ahhoz, hogy a parkolóból arra a bizonyos utacskára visszajussunk, kellett vagy két órát várnunk! Ja, és esett az eső, a koncert helyszínétől a parkoló kb. 3 km-re volt... a parkoló egy nagy préri, sehol egy jelzés, hogy meg tudd jegyezni, a kacsás, vagy a malacos parkolóban álltál meg... (szerintem van olyan, aki még most is keresi az autóját...) ezekkel együtt is a koncert nagyon jó volt.
A Harley fesztiválra is kaptam tiszteletjegyet, így ott lehettem Gary Moore koncertjén. Nyilvánvaló volt, hogy itt a gitárosok példaképéről fog szólni az este,(ő hozta is a Tőle várhatót)de azért felvillanyozott, amikor a színpadon megláttam a böhöm Hammond orgonát... hát ebben aztán nagyot kellett csalódjak, mert alig-alig szólt, de amikor szólt, akkor is olyan hangszínen, amit leginkább egy presszóban tudok elképzelni.(még ezzel a hangszerrel is lehet borzalmas hangokat hallatni!) A technika sem volt toppon, és itt is SZAKADT az eső !! Voltak remek részek, de... most sem rock-koncerten voltam...! Viszont, amit a végére hagytam: péntek 13. Tankcsapda koncert a PeCsában. Kezemben a tiszteletjeggyel, kint viharos szél... gondolkodtam, hogy elmenjek-e egyáltalán? De milyen jó, hogy elmentem! Profi színpad, profi látvány, profi zenészek nagyon jól összeállított műsorral, összhangban a közönséggel és egymással... büszke voltam, mert Magyar produkció teltházzal és nagyon megérdemelt sikerrel! Bár a koncert utáni fogadásra is hivatalos voltam, oda már nem mentem be, de másnap gratuláltam L.Lacinak, aki szintén úgy érezte, hogy valóban jól sikerült bulit "nyomtak".Nekem az elmúlt két hét (vagy két év?) koncertjei közül magasan ez tetszett a legjobban!
Budapest 2008.júni 12. Mobilmánia... ahogy egy újságíró nagyon találóan írta : ..."kitört a Mobilmánia". És valóban így van!
A Székesfehérvári bemutatkozó koncertünk előtt egy héttel felállítottuk a cuccot és gyakorlatilag kiköltöztünk abba a budaörsi hangárba, ahol a DP Musictól nagyszerű lehetőséget és körülményeket kaptunk a próbákhoz. Több tízszer eljátszottuk a műsort. A RockBandes zenészek igen jól, az eredeti felvételeket tiszteletben tartva, nagyon minimális (inkább csak hangszerelésben) változtatva megcsinálták a zenei alapokat. A Mobilmániásokkal külön-külön már mindenkivel dolgoztam, (Tunyóval és Janekkal több, mint 20 évet), mindenkiről tudom, hogy kb. mit várhatok el. Ehhez képest most mindenki túlteljesített. Éreztem ott is és azóta a bulikon is, hogy ez mindenkinek különösen kedves, valahogy több. Komoly, igazi munka folyt a próbákon. Gyula olyan elementális energiával próbált, hogy pár percen belül csatakokban folyt róla a víz. Mindannyiunkat elkapta a lendület, olyannyira, hogy pl. Bajnoknak kétszer is elszakadt az ujjnyi vastag gitárhúrja. Mivel nem volt nála több húr készlet, így Gyula frappáns "csomózással" oldotta meg a problémát... A legfontosabb az énekek beosztása volt, egy-egy számon belül is kisebb időutazást érezhet a hallgató, amikor az egymást követő versszakokat felváltva éneklik ezek a zseniális torkok. Ami nekem nagyon tetszett, hogy egyikük sem akarta a másikat "túlénekelni" , sőt kifejezetten segítették egymást. FOTÓK A PRÓBÁRÓL...
Fehérváron, első emeleten lévén a klub, a technikusok alaposan megkínlódtak a bepakolással. A hangbeállásnál egy nagyon kedves üzletvezető hölgy (aki később még a vacsiját is felajánlotta az éhező zenészeknek) közölte, hogy elővételben elment 428 db jegy már hetekkel ezelőtt, így félő, hogy sokan kinnrekednek majd... és bár manapság a koncertekre este 10 előtt nem igen mennek, itt már fél nyolc körül a vasajtót akarták elvinni... Tehát az izgalom a tetőfokán volt. Talán 25 évvel ezelőtt éreztem ilyet utoljára, de kifejezetten izgultam. A beszélgetésekből kiderült, hogy a többiek is így éreztek. Valami különös izgatottság volt a zenészek és a közönség között is. Pár perc alatt megtelt a hely és olyan ünnepi hangulat volt, ami csak egy rockkoncerten tud lenni. Az óriási tömeg nem semmi hőmérsékletet generált, szó szerint csöpögött a plafonról is a víz. És rólunk is, de akkor ott nem ez számított. Közel három óra izgalom, boldog zenéléssel, a közönségtől áradó felfoghatatlan szeretettel. Igen, valóban többen kinntről voltak kénytelenek hallgatni és még akkor is ott kint vártak ránk, amikor már indultunk haza...még mondja valaki, hogy nincs igény a rockzenére... szerencsére van! FOTÓK FEHÉRVÁRRÓL...
a Hajósi koncertünkön már nem volt lámpaláz, gyönyörű hely, kellemes nyári este...és ameddig a szem ellát emberek, akik az ország minden tájáról jöttek. Békéscsabáról a kedves fiatal pár Temple Baros pólóban, (várom a közös fotót!!) az ismétlő fehérváriak, a Pécsiek akik majdnem kinnrekedtek a Fehérvári bulin, a Győriek,akik végig kóstolták az összes hajósi pince borát...az érettségiző kalocsaiak, a régi fényképeket hozó szekszárdiak, Kecskemétről több társaság is, a csinos ikerlányaival büszkélkedő paksi család, az általunk '83-ban dedikált pólóban érkező Halasiak.../stb/ a nagyon kedves hajósi vendéglátók (jaj de megkóstoltam volna én is azt az illatos bort!... a kolbász és a pogácsa persze valamit kárpótolt..., ééés az elmaradhatatlan RB-sek Pestről, akikre ha ránézek, mindíg minden egyértelműbb és jobb lesz.... Az énekesek, a zenészek és a technikusok is maximálisan jól végezték a dolgukat, ráadásul éreztem, hogy úgy röfög az orgona, ahogy én szeretem, és ez most csak "hab volt ezen az igen finom tortán". FOTÓK HAJÓSRÓL...
Budapest 2008.ápr.21. MOBILMÁNIA ... Úgy gondoltam, sőt a többi MOBILMÁNIÁS zenésszel is megbeszéltük, hogy nem reagálunk Lóránt beírásaira, mert NEM szeretnénk olajat önteni a tűzre..
most mégis egy pár mondat:
(amiért nem neki írom, az azért van, mert Ő ezeket tudja és telefonon is beszéltünk.)
Azaz tudnia kell , hogy a MOBILMÁNIA létrejöttét semmiféle rosszindulat nem vezette,
Azt is jól tudja, hogy rajta kívül én is rengeteget dolgoztam (önzetlenül) a P.Mobilért, aminek egyenrangú TAGJA voltam. Különösen sokat tettem a HONFOGLALÁS szimfonikus lemezének(és előadásainak) létrehozásában. Azt hiszem erre mondják azt, hogy a "tökömet hagytam el", egyszer ezzel kapcsolatban ő egy TV riportban azt nyilatkozta, hogy szinte minden ment varázsütésre...(nekem akkor ez dícséretnek számított) A CD borítóján ugyan ő jelent meg producerként, sőt fotó is csak róla (és egy lóról!) készült a borítóra, pedig több mint SZÁZ zenész dolgozott rajta ! De ez részletkérdés! Cserháti Pityivel, Samu jogutódjával és Hobóval több hétig tárgyaltam, még végre megadták az engedélyt, hogy átdolgozhassuk a szerzeményüket! (Lóránttal egyikük sem volt hajlandó még szóbaállni sem!)
Azt is tudja, hogy megkapták a zenészek a pénzüket (és NEM évek múlva!) AMIT VISZONT VÉGKÉPP NEM ÉRTEK, HOGY EZT A VÁDAT MOST HALLOTTAM ELŐSZÖR A LÓRÁNTTÓL, amikor felhívtam, hogy elmondjam neki, hogy létrehoztuk a MobilMániát... (Ezek szerint úgy rúgott ki annó emiatt, hogy meg sem kérdezte tőlem...ítélt anélkül, hogy meghallgatott volna? Nem, valószínűleg más oka volt...másokkal, mást tervezett...)
de arra viszont rosszul emlékszik, mert azt írja, hogy ő fizette ki a film elkészítési költségeit,(másfél millió Ft-ot) amit később DVD-n is megjelentetett , hiszen azt is én (abból a bizonyos szponzorpénzből, amit a Westel 60-astól és nem a 900-astól(!) szereztem) fizettem ki !! (számlamásolatok, szerződések nálam!!!) Azokra is biztosan emlékszik Lóránt, hogy (abban az időben!!!) közel egy millió Ft. telefonszámla- és kereken egy millió forintnyi szállítás jóváírásával egészítettem ki azt a projektet ! De azt hiszem vannak részletek, amik már nem tartoznak a kívülállókra, talán ezeket nevezik üzleti titkoknak...
Ami furcsa nekem, hogy tudom,az ő életét is ugyanúgy átszőtték (remélem már nem) az anyagi problémák, ahogy nekem is. Pont azért, mert jól tudja, hogy mind a ketten ahhoz a "kiveszőben" lévő fajtához tartozunk, akik képesek vagyunk még a gyerek malacát is felvágni, ha arról van szó, hogy a zenekarnak plakátra, kábelre, dob-dobogóra, hangszóróra, benzinre...stb.-re van szüksége.
Lóránt azt is nagyon jól tudja , hogy egyikünket sem a meggazdagodás reménye vezérel (soha nem is vezérelt). Mindannyian még azok közé az őrültek közé tartozunk, akik ingyen is ugyan olyan örömmel zenélnek. Bár mindannyian profi zenészek vagyunk (ebből élünk), akkor sem fordítottunk hátat a P.Mobilnak, amikor a (legnagyobb bulinknak számító) Fradi pálya után és később a Körcsarnoki koncertünk után sem kaptunk Tőle egyetlen forint fellépti díjat sem! Még évek múlva SEM ! (mert éppen másnak kellett fizetnie -akkor mi ezt megértettük (!?!), de ezzel talán segítettünk is... főleg a P.Mobilnak.
És jól tudja azt is, hogy amikor a Tunyós évek előadásai befuccsoltak, valóban felhívtam , hogy gondolhat rám ha kell, mert egy-két Mobil bulin szivesen eljátszom ezeket a dalokat, INGYEN is! Mert igenis, mániákusan szeretem ezeket a dalokat, és mert a betegségem alatt (és még most is a felülvizsgálatok során) nap, mint nap szembesülök azzal, hogy a dolgok NAGYON is VÉGESEK ! Most még van lehetőségem, még a Tunyónak és Bajnoknak, Joenak és Gyulának...is van lehetőségük (és kedvük is) eljátszani ... annyian megteszik, mi miért ne tehetnénk ?
Azt is tudnia kell (mert ezek szerint megkapta a levelemet, amit nem kis felindulásból írtam a Miskolci Mszp-s polgármesternek-akitől ők kitüntetést vettek át!!), hogy nem azt írtam, hogy nekünk kellene ott lenni, hanem, hogy mi, (az akkori TRB-vel) is szeretnénk ott lenni... azért ez nem ugyanaz!
Az meg, hogy az újságok mit írnak...a TV-ben mit írnak a nevünk alá...legtöbbször közünk sincs hozzá ! Na meg jó reklám az a P.Mobilnak is! Ahogy az a MOBILMÁNIA is.
De a Lóránttól a kritikát is elfogadom, mert ha hiszi, ha nem, bizony sokat tanultam tőle, és (én úgy gondolom) még ma is egy hajóban evezünk! (”...Bárcsak valahogy elmondhatnám, a jó a több, nem ami bánt !...”) Mi öten is tudnánk “érdekes történeteket” mesélni...de mire lenne az jó ?
Ami leginkább megdöbbent, hogy a vendégkönyvekben egy-két (!) ember milyen hangot enged meg velünk (és Lóránttal szemben is). És erre nem mentség a ”másik fél“ szeretete sem. Mi a Tunyóval túl vagyunk már egy ilyen "vendégkönyv-háborún" . Akkor hagytuk magunkat befolyásolni... kár volt. A legtöbb embert persze a jószándék vezérli, a rajongott személy iránti szeretete, féltése...,de amikor már a gyűlölködés jelenik meg, akkor már biztosan nem erről van szó !
Nos: Aki szeretné még ezzel az öt zenésszel is (VIKIDÁL-TUNYOGI-RUDÁN-KÉKESI-ZEFFER) hallani a Mobil dalokat, az megteheti valamelyik MOBILMÁNIA koncerten.
Legelőször május 23.-án Székesfehérváron.
Legjobb tudásunkkal és szeretetünkkel készülünk a fellépésekre, és ha a jó Isten is úgy akarja, örömet szerzünk majd több ezer rajongónak. Zefi
Budapest 2008.márc.12. Szóval meg van az új dalunk... hetekkel ezelőtt megígértem, hogy megírom.. aztán persze telt az idő és az ugyebár véges, annyira, hogy már oda kellett volna adjam Horváth Attinak, hogy hozzákezdjen a szöveghez, és mert ahhoz kell neki az általam "kamu angollal" felénekelt verzió, Vámos Zsolttal megbeszéltem, hogy átmegyek hozzá, viszem a dal ötletet és a kis házistúdiójában megcsináljuk a demót... Vittem valamit, de miközben mentem Zsolt felé, eszembe jutott egy téma és mivel nem volt más kéznél, a telefonomra felordibáltam. Mikor megérkeztem, tudtam, inkább ez lesz az új dal. Zsolttal alakítgattuk, meghangszereltük, tett bele egy remekmű gitárszólót is, felénekeltem azt a bizonyos "kamu angolt", és már mehetett is HAT-hoz. Nem mertem Attilát sürgetni, de mégis felhívtam, hogy legalább a címét árulja el... Akkor mondta, hogy kész van vele, a címét pedig találjam ki: Azt kérdezte, hogy mondom másképp, hogy három óra húsz..?
Fél négy lesz tíz perc múlva - mondtam ! Hát ez a címe az új RockBand dalnak. Ekkor már tudtuk, hogy Bill magasan vezet a rádió szavazásán, így különösen találó ! Úgy gondolom sikere volt az Arénában, egy biztos, Billnek nagyon tetszett és akkor, ott az volt a legfontosabb. A főoldalon meg is hallgathatjátok, sőt már kérhetitek Ákostól a Pont Fm RockRádió kívánságműsorában (akár minden nap :)
Másnap RENEGADE PUB...amiről a Vendégkönyvben már annyi szépségeset írtatok! Mi is nagyon jól éreztük magunkat, én már nem is tudom mikor voltam ilyen felszabadult a színpadon. Valahogy felkapott a felőletek érkező szeretet-energia, és nem volt megállás... a többiek pedig velem tartottak, ettől lett olyan általunk is nagyon szeretett koncert a szombati. Ráadásul nőnap! A lovagias RB-s férfi rajongók virággal lepték meg a csajokat !! Lehet tőlük tanulni! Aznap még a mikrofonom is maximálisan velem volt. Máskor még az is sípolást idézhet elő, ha közel megyek a kontroll-ládámhoz, most meg még akkor sem gerjedt, amikor éneklés közben lementem a színpadról és egészen hátramentem a közönség közé... leellenőriztem, mit csinálnak a hátsó sorban állók :) és meghallgattam a zenekaromat is! NAGYON TETSZETT ! Ahogy a hely is, még hajnali háromkor is ott szórakoztunk Tomival együtt. Nektek pedig nagyon "bejött" az új dal. Láttam, hogy a "stréberek" már kívülről énekelték velünk !! A Jam Pubban úgy terveztem, nem játsszuk el, de mindenki azt kérte... és a többiek bevállalták, akkor meg miért ne ?... akusztikusan is jó volt.
Péntek: Várpalota... lehet szervezkedni ! Csak komoly indokot fogadok el a távolmaradás miatt ! Tessék újra(fel)húzni azokat az órákat !
Csók mindenkinek: Zefi
fotók a RockArénából...
fotókaRenegade Pubból...
Budapest 2008.márc.3. Érdekes volt és közel sem olyan egyszerű, mint azt gondoltam. Mármint a ROCK DJ párbaj. A tervem az volt, hogy csak magyar zenéket viszek. Olyan zenekaroktól, akik ott voltak a segélykoncertemen (van miből válogatni...) és persze még olyat, ami a múltamhoz köthető. Bevallom, csak előző nap este kezdtem vele foglalkozni, amikor is annyi jó zene kínálta magát, hogy alig tudtam dönteni. A hiányosságok is ekkor derültek ki, vagyis az, hogy egy csomó (főleg hazai) lemez nincs meg nekem... Rockdiszkontos Ervin barátom ugyan segített, de az idő véges... Aztán döntenem kellett és választottam kb. 15 dalt, amik aztán végül is győzelemhez segítettek. A zenék összeállítása csak az egyik (fontos)része a Rock-lemezlovaglásnak, mert az a kis kütyü, amit a DJ-k használnak nem is olyan egyszerű szerkezet, főleg így nem, hogy ott, abban a pillanatban láttam ilyet először közelről. Úgy vettem észre, hogy Hangyának (akit egyébként leimádok!) is ez volt a fő problémája... én próbáltam annyit gyorsan megjegyezni, hogy hogyan indul, hogy lehet leállítani és lehalkítani, ha a közönséget szeretném énekeltetni... Jó buli volt, hiszen mindannyian igyekeztünk nagyon jó számokat összeszedni, Hartmann Zoli pedig toppon tartotta a hangulatot akkor is, amikor egy percre alább hagyott volna. Jó volt látni, hogy az RB-sek most is ott voltak velem, mindíg számíthatok Rájuk. Egy nagy csapat Mobilos talált meg, mikor megérkeztem a Wigwamba, mondták: nekem jöttek szurkolni, azért is tettem be két P.Mobil számot is. :) Kaptam is a női bugyik mellé egy fél fizetésnyi kétforintost... ha már úgy is kivonják a forgalomból... Csattant a homlokomon és koppant a fogamon... de taps is járt érte bőven !
Most megint sok a dolgom, készülünk a pénteki RockArénára , Horváth Attila megírta az új RockBand első szövegét...(pár perce kaptam meg), aki ismeri munkáit, annak nem árulok el titkot: zseniális!! most is. Ezzel együtt is mély víz lesz nekünk az Arénában, mert még az összes zenekar lejátsza a nagy slágereit,amit nem csak a zenészek, de még a közönség is "álmából felköltve is"... addig a mi felkérésünk egy vadonat új dal előadására szól...egy életmű díj átadásának keretein belül. Most memorizálok egy pár napig, aztán próbálok a zeneiségével is foglalkozni. Ez sem lesz egyszerű, ahogy semmi sem az ebben a ki..szott életben !!!
DE MÁSNAP, SZOMBATON kibulizzuk magunkat a Renegade Pubban (Lurdy Ház), ahol nyitási akcióként all inclusive fogyasztás van az ezer forintos belépőért... most úgy érezheti magát mindenki jól, hogy nem kell a pénztárcájával foglalkozni! Pénteken ott voltam, a hely gyönyörű és már izgatottan várom, hogy Zsolt "beszámoljon" és zenélhessünk... ránk fér !! És ott is eljátszuk az új dalt is, aminek most még a címét sem árulhatom el! (pedig nagyon találó!) Ja és szombaton NŐNAP ... megannyi csodálatos RB-s csajjal ! VAÚÚÚ !
fotók a Wigwamból, a ROCK DJ párbajról...
csajok a RockBand koncert előtt:
Budapest 2008.febr.21. Számítottam arra, hogy az Avalonban jól fogjuk magunkat érezni és titkon arra is, hogy a RockBand-es csajok nem lesznek hálátlanok az AC/DC szám hallatán...de, hogy ennyien, ennyi bugyit dobnak fel a színpadra, arra gondolni sem mertem volna. A kedves RB-s hölgy, aki ötletével ezt a "lavinát" elindította, mélyen hallgatott azóta is, talán hitte is, meg nem is, hogy eljátsszuk a Highway to hell-t. De láttam, hogy Ő is készült !! Mint mindíg, most is nagyon találékonyak voltak a csajok, mert a bugyikat felhúzták a farmerre és így mégiscsak akkor került le róluk... :) Azért ez mégiscsak kellemesebb, mint a kétforintos eső, az igaz, hogy a technikusok meg annak örülnek jobban.Emlékszem, hogy a Mobilban, amikor még a régi "bélások" voltak forgalomban, védőszemüveget kellett felvegyünk, mert annyira záporoztak a kétforintosok. A technikusoknak pedig az volt az első dolguk, hogy összeszedjék a pénzt, amit az aznapi betevő alkoholra fordítottak. Most meg hajtogatták szépen a női bugyikat, egyenesen a Hammond orgonám konténerébe...(EGY FEHÉR-CSIPKÉS ŐRÜLET MEG A BŐRGATYÁM FARZSEBÉBE MARADT, CSAK OTTHON VETTEM ÉSZRE...) Elgondolkodtató viszont az , hogy csak amióta én játszom a Kétforintos dalt, már két féle kétforintos szünt meg, a dal meg ugyanaz maradt. Ahogy Ti is írtátok a vendégkönyvben, valóban nagyon "zúzósra" sikerült összeállítani a műsort és ez nem véletlen. Most valami oknál fogva ezeket a dalokat "kívánom" jobban. A Jam Pub unplugged bulijainkon ezeket úgy sem tudjuk játszani, ott jöhetnek a lírák!
Közben felkérést kaptam a Pont Fm rádiótól egy számomra furcsa, de izgalmas dologra: most szombaton(23.-án) lesz a Wigwamban a ROCK A RINGBEN... ahol rock DJ-ként versengek ötödmagammal a wastapsért, ami tulajdonképpen eldönti, hogy ki lesz a párbaj győztese. Úgy hogy készíthetitek a "tapsgépeket" ! plakát...
FOTÓK az AVALON CLUBBÓL...
Budapest 2008.febr.14.Nos, nem úsztam meg,mégiscsak beadtam a derekamat, így most kipróbálhatom a kisérleti nyúl szerepét is... Írtam róla, hogy Reményi doki megkért rá, szeretnének egy influenza elleni szert kipróbálni és Ő rám gondolt... abban a percben kivert a víz és azonnal tudtam, hogy én viszont nem szeretném, de ezt egy szóval sem mertem mondani neki! Napokig magam alatt voltam, mert rémeket láttam, meg a sok újabb macera is elriasztott : hetente vérvétel, torokváladék mintavétel, napló írás... egyáltalán eggyel több bogyó... Olyannyira hergeltem magam emiatt, hogy Csilla úgy döntött, majd Ő lemondja ezt az egészet...de a doki azt mondta- mivel szerinte jóval többet vagyok tömegben, mint azt nekem lehetne - , nekem ez csak használhatna, így másnap mégegyszer felhívott... és persze én azonnal igent mondtam! Hát ennyit a határozottságomról...Már másnap ott ültem a klinikán és most szedem ezt a kisérleti akármit.(persze az is lehet, hogy placebót kapok) Legalább nem csak a szám jár, hogy menjetek adjatok vért, meg jelentkezzetek őssejt donornak... mert most én is megtapasztaltam, hogy nehéz a félelmeken felülkerekedni, de muszály! Legjobban azzal érvelt a doki, hogy azért tudnak egyre több embert életben tartani még ebben a súlyos betegségben is, mert vannak ezek a gyógyszerek, amiket szedek nap, mint nap...és ezeket is kipróbálták egyszer valakin... A kórházban épp felülvizsgálaton volt Tunyó is, akivel megbeszéltük, hogy kijön valamelyik nap a stúdióba, ahol a RockBand DVD utómunkálatain dolgozunk. Pár napja el is jött velem. Nincs túl jó bőrben, bár épp most mesélte boldogan, hogy hál'Istennek mindent rendben találtak nála is!
Mi most a zenekarral stúdióból a próbaterembe és vissza futkosunk, újabb és újabb zenei ötleteket próbálunk ki és közben még jobbak alakulnak... felkérést kaptunk a Pont Fm (rock)rádiótól, hogy a március 7.-i RockAréna beli szuperkoncerten egy szám erejéig, a rádió szülinapja alkalmából és egy nagyra becsült zenész kolléga életműdíj átadására legyünk ott, egy vadonat új, erre az alkalomra írt dallal...és a dalhoz ugye szöveg is kell... Kire is gondolhattam volna ezügyben, mint Horváth Attilára, de Ő tudvalevő, hogy mostanában begubózott, nem ír...én azért felhívtam, kérdeztem nem próbáljuk-e mégis meg... a válasza: "Jó Zefi, próbáljuk meg !.." ...Már nála van a zene és ennyire izgatottan még nem vártam szöveget!
És ami most a legfontosabb:készülünk nagyon az Avalon beli koncertünkre! Pénteken ott találkozunk a koncerten és utána, hajnalig egy "after partyn"...
Budapest 2008.január 28. A pénteki napom eléggé sűrűre sikerült. Reggel korán keltem, mert megígértem Reményi dokinak, hogy részt veszek valami gyógyszerkísérletben... persze már egy hete -amióta megkért, hogy menjek- ezen eszem magam , mármint azon leginkább, hogy hogyan tudnék ezalól kibújni, hát kapóra jött , hogy reggel hívott telefonon és mondta , hogy elég, ha hétfőn megyek. Gondoltam addig legalább még kitalálhatok valamit... Délben viszont tényleg indulnom kellett, mert két héttel ezelőtt a Madách Színházból hívtak, hogy péntekre teljesen titkos "meglepetés bulit" szerveznek Vikidál Gyulának, a 60. szülinapja alkalmából, és várnak engem is... igen ám, csak azt nem tisztáztuk, hogy melyik pénteken, így én a soronkövetkező (múlt heti) pénteken (is) elmentem. A Madách művészbejárójánál a portás néni nem tudott semmiről, de gondoltam ez csak azért van, mert még őt sem avatták be a meglepetésbe... cinkos mosollyal hívtam hát a "főszervező" színésznőt, mondom neki, hogy mi már itt vagyunk(a nejemmel)...ő hebegve-habogva közölte , hogy az jó, hogy ott vagyunk , de az ünnepség egy hét múlva lesz!!!! ...Gondolom miután letette a telefont, felborult a nevetéstől, ahogy Csilla is fuldokolt a portásnénivel együtt. És, hogy még kuszább legyen a történet, aznap egy újságíró telefonos interjút szeretett volna velem készíteni, de lemondtam, mert ugye rohantam Gyula szülinapjára... Ő persze cserébe kérte, hogy küldjek már egy-két fényképet a partyról és akkor azt betennék az újságba.... na őt is gyorsan riasztottam, nehogy hírt adjon az országosan megjelenő lapjában a meglepetés-buliról... Szóval azt hiszem aznap egy pár embernek kellemes röhögőgörcsöt okoztam, vagy úgy is lehet mondani: jól kiröhögtettem magam.
Hát ez volt a múlt héten. Persze most pénteken már alaposan körbejártam a dolgot , felhívtam a szervezőt,nem jött-e közbe valami. Nem, így minden a megbeszéltek szerint zajlott: A színészkollégák mellett meghívtak egy-két zenészt is. Gyula tényleg mit sem sejtve érkezett egy megbeszélésre és mi ott vártuk a Madách Színház Tolnai termében tök sötétben. A szervezők készültek és előtte elpróbáltunk a Légy jó... musicalből egy dalt, amit közösen elénekeltünk... Nagyon jól sikerült, az egész nagyon megható volt, de Gyula gondolom most sem érti, hogy az ajándékkönyvbe miért január 18.-i dátumot írtam . Majd egyszer elmesélem neki is.
Ezzel még nem ért véget a napom. Pár nappal ezelőtt a Pont Fm-rádiós Hartmann Zoli hívott, hogy egy basszgitáros srác (nem mellesleg négy gyerekes családapa) súlyos autóbalesetet szenvedett, neki szeretnének valahogy segíteni, ezért összehoztak egy Beatles estet, ahol sok-sok zenekar (leginkább tribute)énekese elénekelne egy-egy Beatles dalt, és szeretnének engem is megkérni. Régebben sem mondtam volna nemet, de amióta értem csináltak a kollégák ilyet , megfogadtam, bármilyen segélybulin ottleszek! Ott is voltam a Slash klubban. Amiért ezt elmesélem, mert ott történt valami, ami teljesen felkavarrrrrt ! Történt ugyanis, hogy a sok Beatles dal közben az AB-CD együttes énekese elénekelt egy AC-DC dalt, amit én is nagyon szeretek. Miközben a srác énekelt, egy nagyon kedves RockBand rajongó lány mesélte, hogy Ő már volt a zenekar koncertjén és látta, hogy a kiscsajok meg vannak őrülve, olyannyira, hogy a szám közben bugyikat dobálnak a színpadra !!!!! Mondtam neki, hogy egyszer én is úgy elénekelném ezt a számot, mire Ő rögtön rávágta, hogy akkor viszont Ő lesz az első, aki feldobja a bugyiját !!!!! Na jó, kedves ...... nem írom le a nevedet .... de én már megszereztem a dal kottáját !!!
Budapest 2008.január 15. Nagyon fel vagyok dobódva ! Először is voltam felülvizsgálaton, Sipos doktornőnél (aki azóta már az Operaházba jár éneklést tanulni !!) és mindent rendben talált . Nem sokáig voltam Nála, mert rohantam legújabb választott feladatomat ellátni ...ahogy(leginkább magamnak) ígértem, szeretnék ezellen a szörnyű betegség ellen harcolni, másoknak segíteni, leginkább a tájékoztatásban, a felvilágosításban látom értelmét, talán ott én is tudok tenni valamit . Nagyon azon vagyok ! Majd erről akkor írok, ha lesz valami eredménye is ...
Ami viszont nagyon felvillanyozott , hogy biztosan láttátok , az AVALON CLUBtól kaptunk felkérést egy koncertre . Már magában ez is öröm... de ami méginkább, hogy ez tényleg nagyon jó hely ! (Tegnap este ott voltam, hogy egyeztessük a technikai dolgokat) ... elég messze van (persze van akinek meg nagyon közel), de ingyenes buszokat indítanak oda-vissza (azért ez nem mindennapi), jó a színpad, jó a cucc, ingyenes zárt parkoló autóval érkezőknek, a fellépőknek öltöző..a back stage (színpad mögötti rész is felszerelt , egészen európai... és mi is készülünk egy-két meglepetéssel ! Előzenekarokat is hívtunk , azaz vendégül látjuk azokat , akik megkerestek minket. Az előzenekarosdi az mindíg sok plusz macera , de tudom , hogy sok zenekarnak így tudunk segíteni , akkor meg miért ne? Az Avalonba pl. ott lesz a Fókusz, akik régen többször is voltak velünk, de egy ideig nem működtek , most újra belecsapnak... és egészen jók! Szóval jó lenne, ha sokan el tudnátok jönni ! Már nagyon-nagyon várom ! Persze addig még találkozunk, 22.-én Jam Pub , unpugged ! Szeretem azt a helyet is, mert nagyon jó hangulata van!
Addig is csók mindenkinek : Zefi
Budapest 2008.január 11. Sziasztok! A myVIP RockBand fanclub oldalon napok óta egy téma "izgatja " az ottaniakat . Kérték , írjak az S.O.S zenekarról. Először oda akartam írni , de túl sokra sikerült , hát megígértem Nekik , hogy ide, a blogomba leírom. (talán másokat is érdekelhet.) :
Tehát :.Látom a múltam egy kis darabja nagyon beindította a fantáziátokat. Először is egy félreértést szeretnék tisztázni (ami szintén a fent említett honlapon keletkezett , hogy nem Várszegi Gábor milliomos üzletemberről beszélgetünk itten, hanem SZEGVÁRI GÁBORRÓL, aki inkább a szegényebb Magyarok közé tartozott, velünk együtt annak idején....!!
1977-et írtunk, amikor is a lakásom ajtaján az egyetemi felvételi vizsgáim idején becsöngetett két nagyon, nagyon jó rock fazon, az egyik Sárvári Vili, a másik Szegvári Gabi volt. Két olyan jó fazont képzeljetek el, mint Robert Plant, vagy a Roger Daltry ( WHO énekese ). El is tátottam a számat, mivel Gábort ismertem, akkoriban Ő énekel a P.Mobilban és mi a haverokkal sok-sok Mobil bulira elmentünk miatta (is). Nagyon tetszett amit csinált és ahogyan csinálta. Akkoriban Ő volt a legjobb, legelementárisabb rock fazon Magyarországon. A hangja nem igazán a Mobilba illett, így hát ezért is került onnan ki és ekkor határozta el, hogy a Vilivel S.O.S. néven zenekart alapít. Engem, mint billentyűst kerestek meg. Rendes meghallgatás volt. Én leültem a zongorámhoz és játszottam, énekeltem nekik. Utólag is örülök, hogy megfeleltem Nekik és már diktálták is a koncert dátumokat, valamint a próbák időpontjait. Hát gyerekek, ez volt az első komoly szupercsapat amire igazán szeretettel és büszkeséggel gondolok vissza. Akkoriban az alakuló zenekarok többnyire külföldi számokat játszottak , mi saját repertoárt készítettünk. Kialakult a csapat végső formációja, mely a weboldalamon ( http://www.rockband.hu/zeneszek/Zeffer.htm )lévő fotón is látható. Kocsándi Miki énekes-dobossal. Abban az időben olyan jól kezdtünk, hogy ez a felállású S.O.S. az akkori LGT népszerűsége felé húzott. A Bekapcsol a Bosszantógép c. darab nem más volt, mint egy rockmusical, aminek zenéjéhez kellett egy rock és egy country zenekar . Előbbi volt az S.O.S , a másik pedig a 100 Folk Celsius. Több előadásunk is volt, sőt még országos turnénk is. A szerzői: Boros Lajos és Trunkos András. Ők vállalták fel ennek a menedzselését és színpadravitelét. A főszereplő, Szegvári Gabi volt. Neki egyébként olyan hangja volt, mint a David Clayton Thomas-nak aki a Blood, Sweat & Tears énekese volt. Óriási karakteres hang volt a Gáboré, és a színpadi mozgása, őrültségei egyedülálló. mondhatnám világraszóló dolgokat alkotott. Ő egy igazi MEGA sztár volt már akkor. De sajnos nála is csak a halála után kezdték felismerni, hogy mekkora tehetség is volt. Elkészült a lemezünk anyaga is, de sajnos a kiadása már elmaradt, mert Kocsándi Mikit elhívta az akkoriban induló KARTHAGO. . Így a nagyhal megette a kis halat. A Gábor ezt nem tudta feldolgozni és a sok-sok kudarc, harc a semmiért az öngyilkosságba kergette. Nagyon hiányzik a mai napig is. A "Bosszantógép" musical a Szegvári Gabi halálával be is fejeződött, hiszen Ő volt a kulcsszereplő. Próbálkoztunk még másokkal színrevinni a darabot, de be kellett látnunk, hogy a Gábor pótolhatatlan fazonja volt ennek a csapatnak. Sose felejtem el, amikor 1979-ben a Budai ifiparkban a legnagyobb koncertünket adtuk cca. 8000 ember előtt. A svájci KROKUS együttes előtt játszhattunk 1 órát. Gyerekek, ez a buli olyan jól sikerült! Ezután történt az, hogy Kocsándi Mikinek - akinek ez volt a búcsú bulija velünk - kicsordultak a könnyei és egymást öten ölelve álltunk a Budai ifipark teraszán és csak bőgtünk a Mikiért, hogy ne menjen el!!! Akkor,- bevallása szerint - már majdnem átbillent azon a ponton , hogy visszamondja a KARTHAGOT,de.... a Gábor neki esett, káromkodva, csúnyán elküldte a picsába . Ezek után MIKI természetesen távozott. Terveink szerint hamarosan nagylemezt készítettünk volna .Vili és én nemsokkal ezután már a P.Mobilban zenéltünk (óriási örömmel) Nagyon szerettük egymást, mindent megtettünk egymásért, igazi egy mindenkiért, mindenki egyért csapat voltunk, csak sajnos nem eléggé erősek az akkori igazságtalanságokat látva , nem tudtuk felvenni a harcot a hatalommal szemben. Igazán sajnálom. Többet érdemelt volna az a zenekar is .!!
Én sokat köszönhetek az S.O.S zenekarnak , többek között akkor ismerkedtem meg a feleségemmel , ennek már 29 éve , és az idén leszünk 25 éves házasok !
Az akkori S.O.S tagjai: Szegvári Gábor énekes, szövegíró, zeneszerző, zenekarvezető
Sárvári Vilmos gitár, vokál, zeneszerző
Kocsándi Miklós dob, ének, zeneszerző
Vrana Tamás basszusgitár, vokál
és jómagam: Zeffer András billentyűs hangszerek, vokál, zeneszerző
Többet majd a könyvben...... Zefi..........."és ez így volt" !!
Budapest 2008.január 05.Remélem mindenkinek jól teltek az ünnepek ,kihevertétek a szilveszteri bulikat , gondolom a bejgli is elfogyott már mindenhol... sajnos nálunk is . Bár éppen ma méretkeztem és cca. egy év alatt tizenhárom kilót híztam vissza .( lehet , hogy nem is nagyon kellene többet...) A Petőfi Csarnoki koncertünkről készülő DVD egy-két kamerájának felvételét megnéztem a napokban, mert lassan megkezdjük a vágást , hát elárulom Nektek , hogy a koncerten sokszor úgy éreztem , nem bírom tovább erővel... de hál'Istennek bírtam . A koncert végén mertem csak igazán ugrálni , de még mindíg nem vagyok igazán olyan erőben , mint amit szeretnék .Úgyhogy a bulikon az ugrálás marad Nektek - és Tomikánknak , alias KisTigrisnek :)) Sokan írtátok , hogy nagyon jó volt hallani a Hammondot a P.Mobilon és a RockBand bulikon is, és kértétek , hogy játsszak rajta többet. Február 15.-ére meghívást kaptunk az AVALON CLUBBA (ahol én még nem voltam , de azt mondják, nagyon jó hely) és arra gondoltam , hogy ott egy kicsit megdöngetem a "nagy elefántot" , szeretnék addig egy orgona szólót összehozni, jó kis zenekari résszel . Egyébként is nekiállunk próbálni , mert amikor együtt vagyunk ,nem csak szigorúan a meglévő dalokat gyakoroljuk , hanem zenélgetünk is és sok jó zenei ötlet születik , amikből remélhetőleg új RB dalok lesznek majd . A régebbi tagokkal más volt , nem nagyon lehetett őket próbára rávenni...akkoriban az új daloknál is inkább mindenki hozott egy-két zenei ötletet , amit évekig én -, az utolsó lemezünknél pedig a Petával közösen (szinte a “studió küszöbén“...kissé kapkodva ) meghangszereltünk. Én nem tudtam velük olyan határozott lenni , mint régen Lóránt volt velünk a Mobilban. Ő ugyanis megkövetelteakkor is , amikor egy héten 5-6 bulink volt , hogy minden délelőtt (amikor felébredtünk) próbáljunk a csepeli próbateremben . Ilyenkor többnyire jókat muzsikáltunk , de azért olyanok voltunk , mint a gyerekek , amikor a Lóránt nem jött ki (mert intézte a zenekar ügyeit) , akkor leginkább csocsóztunk , pókereztünk, de legalább együtt voltunk . Ahogy a koncertek után is , mindíg együtt (feleségekkel-barátnőkkel-csajokkal) elmentünk vacsorázni , rihegni-röhögni és legfőképpen beszélgetni...
Még el nem felejtem : A betegségem kezdetekor a zenekar vendégkönyvét megszüntettük, amit mától újból megnyitunk . Sokat gondolkodtam , kell-e , mert olvasgatva más vendégkönyveket (és régen a miénket) felmerült bennem a kérdés : mire jó egy ilyen fórum , hiszen ha valakinek valami nem tetszik, azt meg tudja írni az e-mail címünkre is (bár rossz kritikát általában csak nyílvánosság előtt szeretnek az emberek írni - talán mert így még jobban megüti azt , akinek szánja) , ha meg csak jókat írnak , az olyan unalmas lesz (bár én nem unnám :). Ami miatt mégis jó lehet , hogy így is ismerkedhettek egymással és velünk is . A zenekar tagjai mind olvassák majd a bejegyzéseiteket , kérdezhettek zenével, hangszerekkel kapcsolatos dolgokról és személyes kérdésekre is igyekszünk őszintén válaszolni .
És még valami: Mészáros Peti, aki nem csak a zenekar billentyűse ,(húsz éve barátom) de nála jobb humorú embert nem nagyon hord a hátán a föld , egy újévi képet küldött , ami remélem titeket is megnevettet :
Budapest 2007.dec.20.Hol is kezdjem , annyi minden történik mostanában , azért is jut kevesebb időm az írásra . ilyenkor egyre több levelet kapok Tőletek, ami persze jólesik , de nem szeretném , ha ok nélkül aggódnátok . Rögtön egy jó hír: megszületett az új RockBand első babája . (Mamája nélkül nem is tudom volt-e valaha RB , vagy régebben TRB buli .) A kicsi neve: ReBeka (már a nevében is ott a két betű..) Papája pedig Gabika, aki lassan tíz éve a zenekar technikusa (kisebb kihagyásokkal). Minden jót kívánunk Nekik! Nekem is gyönyörűen sikerült a transzplantáció napjától (dec. 11.) számított első "újjászületésnapom" , Amit hál' Istennek zenéléssel ünnepelhettem , méghozzá egy ilyen alkalomhoz illő helyen , a Jam Pubban . Régen is sok unplugged bulink volt itt , szerettem mindíg , de most különösen jól sikerült . Kaptam szülinapi tortákat , serleget, és rengeteg ajándékot is , amiket ezúton is köszönök ! (bár vannak olyanok, amiket a nagy igyekezetem ellenére is ottfelejtettem - de a technikusok szerencsére figyeltek !!)
Érdekesen alakulnak mostanában a bulik : először egy közönségtalálkozón mutatkoztunk be az új csapattal , ahol Borbély Zsolt (dobosunk) még a Nox együttessel lekötött bulija miatt ott sem tudott lenni, én kb. 67 kiló voltam és alig álltam a lábamon ...... aztán következett rögtön a ”mélyvíz“ : a Petőfi Csarnok , több ezer ember előtt élesben , TV felvétellel (imádtam !).... majd egy rockbuli egy iskolában, ahol nem szoktak koncertek lenni.... másnap egy multi cég évvégi buliján unplugged az Echos lányokkal és egy kis rock nélkülük ... a meglepetés: hogy az öltönybe öltözött pasik végig üvöltötték az összes nótánkat (!).... dec. 11.-én a Jam Pub , ami az első nyilvános unplugged bulink volt (jaaaj de jól szólt !) ... és most 27.-én jön a Josefina , ahol terveink szerint egy eszelős zúzós rock bulit szeretnénk ...hat koncert , és mind a hat elképesztően más ! Alaposan próbára teszi a zenészek felkészültségét , tehetségét és profizmusát .
FOTÓK A MIKULÁSBULIRÓL...
FOTÓK A JAM PUBBÓL...
Más: Nagyon készülök az idei karácsonyra (mert ugye a tavalyit éppen a steril boxban , egy kicsit “bekábítva“ töltöttem, az új sejtekre várva , amik úgy emlékszem épp akkorra érkeztek meg!), hát most feldíszítettem az egész lakást mindenféle fényekkel , három napig fúrtam-faragtam-kalapáltam , esténként tíz percbe tellik , még elindítom az összes fényprogramot ... Közben a nagylányom is hazaérkezett Belfastból és két napig csak mesélt , hogy ott minden emberibb, élhetőbb és jobb , hogy ott kedvesebbek és vidámabbak az emberek , felkészültebbek és segítőkészek a tanárok, hogy mennyivel szervezettebb , meg tisztább és rugalmasabb, meg hogy az életszínvonal....... ami a legszomorúbb , hogy amikor Ő született a nyolcvanas évek elején , én megvoltam róla győződve , hogy mikorra egyetemista lesz , már minden úgy fog működni itt is , mint az akkor nyugatnak mondott külföldi országokban ... és mi van ehelyett ??? hm :(
Budapest 2007.dec.04. Tegnap voltam felülvizsgálaton. A Szabolcs utcai kórház (ahol meggyógyítottak) már végleg megszünt , hamarosan valakik "újrahasznosítják" a területét , így már a Szent Lászó kórházba kellett mennem . Először is alig találtam oda , de amikor már ott voltam sem nagyon tetszett a helyzet , ugyanis őrületes tömeg volt a váróban. Többnyire ugye kopasz emberek maszkban , kesztyűben... nem egy szívderítő látvány ! Ide eddig is sokan jártak , most még megkapták a Szabolcs betegeit is... Szerencsére percek alatt összefutottam a régi drága ismerősökkel (dokik,ápolók..) akik most is nagy szeretettel fogadtak , pár perc alatt hangos zsivaj lett az addig csendes ambulancián. Olgi hamar behívott Reményi főorvos úrhoz , aki azt mondta , nagyon kezd igazi emberi formám lenni és két keményebb gyógyszert csökkentett , sőt az egyiket próbaidőre fel is függesztette !! A kórházból sokan ott voltak a PeCsa bulin , de Ő éppen egy külföldi konferencián volt akkor és mondta , szeretné már pótolni . Ajánlottam Neki a dec.11.-i Jam Pubot , ahol akusztikus hangszerekkel játszunk , ráadásul az pont a transzplantációm kerek egy éves évfordulóján , úgymond "újjászületésnapomon " lesz és a hely is szép .Sajnos akkor is éppen Amerikában tartózkodik majd, de mondta , hogy őt érdekli a "dzsungább " formáció is ... Hát megbeszéltük , hogy eljön majd a Josefinába dec. 27.-én . Aztán ezen okból figyelmeztetett , hogy azért a régi szabályokat még most is tartsam ám be! (azaz ne legyek nagy tömegbe, füstbe...stb) mondtam Neki , hogy elég lehangoló lenne közönség nélkül a színpadon énekelni és szájmaszkban sem nagyon menne a dolog... Erre Ő azonnal megtalálta a megoldást : inkább a közönség legyen maszkban és ... a hölgyek ruha nélkül , egy vékony köpenybe legyenek...szerinte így már megfelelő biztonságban lennék... hát nem tudom.... azt hiszem ebben az esetben a szájmaszkot el is hagyhatnánk... ;)
Félretéve a tréfát: nagyon készülünk a koncertekre (dec.7.,11.,és 27.) amikor kisebb helyek lévén végre személyesen is találkozhatunk Veletek! Egy zártkörű unplugged koncertre is készülünk, amire a "vonósnégyes" lányokkal próbáltunk és amikor meghallották , hogy a Jam Pubban játszunk , azt mondták , hogy "szülinapi" ajándékként eljönnek Ők is !! Szóval az is nagyon izgalmasnak ígérkezik ! Ott lesztek ?
Budapest 2007.nov.25. A Josefina féle P.Mobil bulival kapcsolatban még mindíg: Én nem szeretnék pálcát törni senki feje fölött , de én is szenvedő alanya lettem ennek a történetnek, így nem igazán tud hidegen hagyni ! Egy pár gondolat: ... hogy mennyi munka van egy koncert előkészítésében ,kivitelezésében, hány ember figyelme , szellemi és/vagy fizikai munkája , jóindulata , önzetlensége, sok-sok ideje , pénze és legfőképp művészete van egy pár órás koncertben : Többnyire - és igazán ez így van rendjén - az embereket leginkább az utóbbi , azaz a művészet , a végeredmény érdekli . De ezek a dolgok teljesen elválaszthatatlanok egymástól ! Vannak persze fontossági sorrendek, de a lényegen ez mitsem változtat. A Mobil bulikat nem én szerveztem , így inkább -ugyan ezzel kapcsolatban , de a PeCsa bulimról- a teljesség igénye nélkül ami eszembe jut hírtelen : A helyszínt már tavasszal lefoglaltuk , cégszerűen , szerződéssel , bérleti díj előleggel ... a reklámról most szót sem ejtek.., fotózás,nyomda, plakát, sponzorok ,média, sajtó, egyeztetés a technikával , ezek megtervezése, összehangolása , digitális keverőpult beállítása ,próbák tömkelege , ....több hónap munka kb 25 embernek és ez még csak az előkészület volt . Aztán eljött a buli napja . Reggel 6-tól kezdődött : a technikusaink pontos lista szerint megpakolták a teherautókat a hangszereinkkel és egyéb kütyükkel. Ezalatt az idő alatt a Petőfi Csarnokban is beindult a werkli :még 23 ember csatlakozott : a színpadépítők a tervek alapján megépítették a dobogórendszereket , lépcsőket , színpad mögötti szervízutakat, a függönyös kezdéshez a függönyrendszert ... a fényesek felállították a lámpatartó elemeket, arra a lámpákat , ezeket Vona Karcsi beprogramozta a fénypulton , a hangosok is tonnákat pakoltak, a TV-sek elhelyezték a fix kamerákat. A legvégén a pirotechnikusok készítették a színpadra a tüzijátékokhoz tartozó kellékeket. Itt aztán komoly számítások még arról is , hogy a lehulló pernye hová esik ...és hogy pontosan a megbeszélt időben durranjon és ne akkor amikor nagyterpeszben a petárda fölött állok...Csak a szárazjég(füst) effekthez két ember hatszáz liter vizet hordott tízliteres vödrökben a színpadra... És dolgoztak rendezők ,a fogadáson szakácsok és felszolgálók , takarítók , biztonságiak , tizenkét kamerával operatőrök , közvetítőkocsiban a rendező... mentő, tűzoltó készenlétben.... és "mellesleg" még zenéltünk is !
Erre mondta régen Lóránt , olyan ez , mint Stephenson gőzmozdonya, sok-sok munka kell azért , hogy egy keveset haladjon! (én még ehhez annyit hozzátennék, hogy annó az előbb említett gőzmozdony előtt ez a felírat állt: "egyéni kísérlet a köz hasznára " )Persze , hogy mindez amit mi rockzenészek (komolyzenészek, színészek...és segítőink ) művelünk , az a "köz hasznára" van-e , azt nem tudom , sőt tudatosan biztosan nem azért csináljuk, de ha valaki egy kicsit is művészetbe kezd , kell , hogy legyen benne igény arra , hogy a maximumot adja, igényeset alkosson, mert különben minek az egész ?(és még így sem biztos , hogy minden hibátlan lesz !)
Persze a fent említett eszelős munka többsége nincs egy kisebb klub bulinál (de ha igényeset akar valaki kisebb helyen is, ott is hasonló feladatok vannak , mint amiket fent felsoroltam), így a tervezett Mobil buliknál is sokkal több volt (lett volna) , mint amit a közönség láthat(ott volna) és abban is sok embernek , sok munkája volt !
Nekem a legmegdöbbentőbb , hogy a közönségből sokan a rosszra , a színvonal alattira is azt mondják , hogy jó ... A közönség is hibás , ha elfogadja az igénytelent , sőt nem csak elfogadja , de még jónak is tartja azt... Mert ebben az esetben bolonddá válik az , aki ennél többet akar...
Budapest 2007.nov.13. Nem tudom , hogy csalódott vagyok-e , vagy mérges...szomorú...megkönnyebbült...,vagy, hogy haragudjak-e Tunyóra , vagy sajnáljam, féltsem... , de rengeteg dolog kavarog még mindíg bennem. Azért nem írtam rögtön a Josefina beli P.Mobil bulink után , mert szerettem volna nem elhinni az egészet . Amikor anno a kórházban történteket leírtam itt a blogomban, sokan meghökkentek az őszinteségemen , azon ,hogy egyáltalán nem szépítettem a dolgot és leírtam mindent (amiről tudtam) ami velem történt. Nem találtam szégyellni valónak még azt sem , hogy pelenkába csomagoltak , mert úgy gondoltam , hogy másoknak is erőt adhat , hogy ezt is ki lehet bírni és arra gondoltam , ha Ti tudjátok hogy éppen mi van velem , talán gondolatban jobban velem lehettek és tudtam , ez segíthet nekem a gyógyulásban. Amiért ezt most leírtam : mert nem értem Tunyót , hogy miért nem tud őszinte lenni még a hozzá legközelebb álló emberekhez sem .Az őszinteség mindíg távol állt Tőle (lásd: 6 évig titkolni tudta , hogy levédette a TRB nevet) és ezzel most nem csak másokat , de magát is bajba sodorta . Ahogy én láttam a pénteki koncertet: eleve egy kicsit szorongtam a helyszín miatt , féltettem a közönséget (mert már az előzetes telefonokból , levelekből kiderült , nagyon sokan lesznek..volt bennem egy drukk a Tunyó miatt is és féltettem magam , hogy bírom-e majd a cigifüst , a levegőtlenség , az öltöző hiánya miatt. Kellemes meglepetés volt , hogy Lóránt (aki nem éppen a toleranciájáról híres) komolyan vette az aggályaimat , amiket még a próbán közöltem vele . Azaz : Felhúztak a Josefina udvarán egy fűtött öltözősátrat , bent a teremben "megtiltották" a dohányzást és a Túró(a tulaj) nem spórolta meg kivételesen a szellőzőberendezés költségét sem . Az öltözősátorban volt ásványvíz , (és alkohol is), szappan helyett pedig törlőkendővel próbáltam némi higéniát betartani . A zenekar tagjaival egyszerre érkeztünk és már az érkezésnél éreztem , hogy baj lesz , ugyanis Tunyó azzal a haverjával jött , akit TRB bulikon többször elküldtem már , mert mindíg leitatta . A fent említett "óvintézkedéseknek" köszönhetően nem volt levegőtlenség a színpadon , Tunyó mégis egyre erőtlenebb lett. 24 évig zenéltem Vele , így ismerem azt a segélykiáltásos nézését , amitől mindíg rosszul voltam és tudtam , hogy ilyenkor nem sokáig bírja tovább. Így is lett . A Metálmánia című számnál összerogyott , így kényszerből hamarabb befejeztük az első részt . A szünetben azt sem tudta hol van . Tény , hogy nagyon erős gyógyszereket szed , amire nem szabad egyetlen kortyot sem inni ... de ő azért ivott . Ebben az esetben nem a mennyiség számít . Sőt az is lehet , hogy aznap egy csepp alkohol nélkül is így járt volna ... Már a próbákon kérte , ha nem bírná , énekeljek én , mire én közöltem , hogy nem , csak akkor kezdjünk bele , ha bírja . Éppen ezért nem is állítottunk be nekem az énekhez kontrolt . A szünetben ezt pótoltuk , mert ekkor már mindenki tudta , hogy menteni kell a menthetőt ...eleinte csak Vele énekeltem , de miután többször úgy kellett a Lórántnak elkapnia , az utolsó dalokat én énekeltem és Bajnok . (Tunyó évek óta rossz állapotban van , de valamiért ezt nem akarja belátni , sőt ha erről beszéltünk , közölte , hogy Ő teljesen egészséges , senki ne mondja róla , hogy beteg.) Természetes volt , hogy ezek után a Lóránt lemondja a soronkövetkező bulikat . (már csak azért is , mert Tunyó a buli végén közölte felháborodottan , hogy mi nem hagytuk őt énekelni...) Nagyon sajnálom , hogy így történt . Leginkább Péter miatt , mert megint okot adott arra , hogy negatívként kerüljön szóba , holott most tényleg megmutathatta volna , hogy tényleg az Ő hangja az , ami ezekhez a dalokhoz illik... de magunkat is sajnálom , mert annyira jó szívvel kezdtünk neki ennek a rövidke turnénak . Olyan jól éreztem magam a böhöm orgonám mögött, jó volt újra együtt lenni , együtt játszani ezeket a jó kis dalokat. Szép befejezése lehetett volna Mobilos múltunknak . És mint zenekarvezető megértem Lóránt elkeseredését , mert neki ez még plusz gondokat okozott.
Ennek ellenére vasárnap este Lóránt hívott , úgy hallotta , Tunyó szarul van... nem tudom-e a volt felesége számát...nem tudtam , de ötletként mondtam hol érheti el . Én azonnal hívtam Tunyót , mi van Vele , gondoltam beviszem a kórházba ... sajna jól ismerek ott mindenkit... de mondta , hogy nincs akkora gond , megvárja a hétfőt . Kérdeztem evett-e, vigyünk-e valamit , de azt mondta , ott járt a fia , vitt mindent, inkább csak pihenne. Azóta kb. 50-szer hívtam telefonon, küldtem SMS-t , kértem hívjon , hogy mi volt a kórházban, egyáltalán bement-e . De a telefonját nem veszi fel és nem válaszolt az SMS-re sem ...
egy pár fotó a Josefina buliról :
Budapest 2007.nov.07. Tulajdonképpen már a 27.-i koncert után már éjszaka írtam volna legszivesebben, mert ugyan hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fáradtam el , de annyira fel voltam pörögve , hogy reggelig nem tudtam elaludni. Az, hogy ennyien eljöttök a koncertre még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna . Hihetetlen mennyiségű szeretet áradt felém, amiből aztán annyira felszívtam magam, hogy -bár úgy terveztem, hogy amikor a vendégek színpadon vannak , akkor én pihengetek- de inkább maradtam az orgonánál . A vendégeimről: legszivesebben meghívtam volna a tavalyi segélykoncert összes fellépőjét (kb.100 zenész!) , de akkor még most is tartana a műsor. A Tunyó abszolút egyértelmű volt , és nagyon örültem , hogy Ti is szeretettel fogadtátok. Nem győzöm eleget elmondani , hogy Tunyó és köztem soha semmilyen harag nem volt. 24 évig zenéltünk együtt, rengeteg közös élmény köt minket össze és szeretnénk még Vele sok közös fellépést. Nagy Feró... már írtam, hogy a próbák alatt is izzott a levegő körülötte és mivel nagyon tetszett Neki a zenekar és a közönség is ...fergeteges volt ! Ahogy az volt TakTom is és Gyula is. Az Echo Quartet:A betegségem előtt nem sokkal voltam egyikük diplomahangversenyén és bizony ott is eltátottam a számat. Én tudom , hogy mennyi gyakorlás van egy ilyen produkció mögött. Most is nagyon jól megfértek a hangszerek műfajtól függetlenül. Nagyon szeretem az unplugged feldolgozásainkat! Főleg , hogy Misike is szájharmonikázott a Szárnyakon szédülőben. És nem utolsó sorban a RockBand új zenészei: nagyon jól éreztem magam Velük a színpadon! És Ők is nagyon jól érezték magukat. Profik és kedvesek voltak, láttam, hogy Nektek is tetszettek, és ez a lényeg!Nagyon
Sok kedves arc volt a nézőtéren és sokakról csak a buli után értesültem .Ott volt a Szabolcs u.-i kórház őssejttranszplantációjáról szinte minden orvos és ápoló ( Gyuri , Lajos ,Irénke sajnálom , hogy nem találkoztunk!)és ott volt Marcsi, a gyógytornász, akivel az "első lépéseket" megtettem annó... és az első lépéseket megtette Horváth Attila is most ,mert eljött és ezzel nagy örömöt okozott nekem.(is) Ott voltak régi gimnáziumi osztálytársaim is, egyikük (aki "szintén zenész", sőt már zenéltünk is együtt) olyan levelet írt, amit megkönnyeztem .részlet ebből:
"...Féltettelek,hogy nem lesz ereje a hangodnak, de volt. Sőt! Ahogy
haladt a koncert egyre jobb lettél. Gondolom eleinte
féltél te is egy kicsit, de azttán láttad hogy megy ez
Neked. Én is a harmadik nóta után kezdtem
megkönnyebbülni. Ragyogóan szólt a cucc, helyesek és
ügyesek az új zenésztársaid.
Szóval jó volt a barátodnak lenni a nézőtéren. Hidd
el Isten ujja is benne van a dologban, hogy most van
egy fiatal, sikerre éhes, lendületes új zenekarod.
Aztán! Többet kéne valahogy zongoráznod a koncerteken,
mert azt nagyon tudsz. Lásd finálé rock and roll.
Kalap le!!
Aztán! Álltunk Sündisznóval a nézőtéren és mikor
kijöttél a színpadra nemigen néztünk egymásra, mert
egy férfiember nemigen könnyezhet ugye. Látod egy
tüskés hát is érző lelket takar. Helyesek voltak a
lányok is, koncert után sikoltozva rád akarták törni
az öltöző ajtót, alig tudtam lebeszélni őket róla.Lám
mit meg nem tesz az ember a barátjáért...."
Másoktól is sok-sok levelet kaptam , de ez különösen kedves nekem!
És persze ott volt az egész családom , azaz mégsem mindenki , mert mint a koncerten is mondtam , az én egyik büszkeségem , Szandra lányom ösztöndíjasként egy észak Írországi egyetemen tanul , csak karácsonyra jön haza .. Ő nagyon hiányzott és bizony a koncert előtti napon Ő is pityergett , hogy nem lehet ott . Kitalálta , hogy a koncert idejében elmegy a Dublini Temple Bar-ba , (én pedig Rágondoltam még a Temple Bar című dalunkat énekeltem).Egyébként azt mondja , hogy ott tényleg olyan a hangulat , mint amit ebben a dalban Attila megírt...
FOTÓK A RockBand KONCERTRŐL...
A koncert után pár napra Sopronba utaztunk ,aludtam jó sokat , sétáltunk és még színházba is eljutottunk.
ÉS... bár azt mondtam lassítok , pörögnek körülöttem az események : Még a PeCsa bulim előtt megkerestek a Viliék (P.Mobil) ,hogy mivel a Toto hazajön Ausztráliából , jó lenne egy pár bulin újra együtt zenélni... Nem mertem rá egyből igent mondani (leginkább azért nem , mert nem tudtam , hogy bírnám fizikálisan , meg a budapesti koncert helyszínével is voltak fenntartásaim) de miután Lóránt mondta , hogy csak az én PeCsa bulim utánra köt le koncerteket... most már a Kaposvári buli után boldog vagyok ,hogy igent mondtam. Életem meghatározó és gyönyörű része a P.Mobilban eltöltött sok-sok év . A mai zenekarok közül keveseknek adatik meg akkora rajongás , mint ami akkoriban minket körülvett ! És a meglepő ,hogy ebből még mostanra is maradt ! Fantasztikus hangulat volt Kaposváron (ott mindíg nagy szeretettel fogadtak minket)
A koncert előtt csak egy délutánunk maradt próbálni ... olyan hangzavar volt a próbán , hogy az ablakok majdnem kiszakadtak tokostól... eleinte a Totó még a címekről sem tudta beazonosítani a számokat (14 éve nem játszotta őket) , de aztán egyszercsak mindenkinek bekattantak a dalok és a bulin szinte hibátlanul nyomtuk ! Nem kis teljesítmény !
FOTÓK a Kaposvári P.MOBIL koncertről...
És még nincs vége , jön a Budapesti és jönnek a vidéki koncertek is !
|
Wild Magazin: 